Új vidékpolitika indítása 

>> Tartalom <<

>> Előszó <<

Az Európai Unió 1999 óta aktív vidékpolitikára ösztönzi – 2009-től kötelezi – a tagállamokat.
Sőt meghatározza, hogy az államok adminisztrációi a civil társadalom bevonásával
alakítsanak ki új vidékpolitikát. Mindenekelőtt a helyi lakosság, a vállalkozói és a
szakértelmiség bevonásával. De hogyan épüljön fel szervezetileg ez a „vidékpolitika”?
Hogyan fog a miniszteriális adminisztrátor, a nemzetközi hírű professzor, a falusi kistermelővel,
polgármesterrel egy testületben „dolgozni”? Képes-e feladni az európai
kormányzati szakadminisztráció az évszázad alatt kialakult arroganciáját, irodaszemléletét?
És képes-e a falusi kisvállalkozó a település határaihoz szokott viselkedéskultúráját
feladni és látókörét kibővíteni? Egy testületben, egymás mellett ülve. Nagy kérdés.
Mondjuk is: könnyű volt kimondani a szubszidiaritás elvét az EU megálmodóinak 16
évvel ezelőtt. Hogy ugyanis minden közösség és szervezet alulról épüljön fel és minden
ügy lehetőleg azon a szinten dőljön el, ahol az érintettek élnek. Minden konfliktus ott
oldódjék fel, ahol keletkezett. Új politikai doktrína! Új szereplőkkel, új fórumokkal és kialakítandó
új módszerekkel-technikákkal. Új magatartásformák megtanulása…
Hol találja meg helyét az új vidékpolitika a kormányzati-törvényhozói adminisztrációban?
Száz éve rögzültek a szakadminisztráció-szakigazgatás intézményei: minisztériumok,
parlamenti bizottságok. A felsőfokú adminisztrátor-képzés is ezeket veszi célba:
egészségügy, iskolaügy, szociális ügy, igazgatás, jogszolgáltatás stb. A vidékpolitika viszont
valami új: egyben agrárpolitika, egészség- és iskolapolitika, egyben infrastruktúraés
igazgatáspolitika. Hasonlóan a környezetvédelemhez. Ami – a vidékpolitikához
hasonlóan – szintén új állami szerepvállalás.

2008. november
Glatz Ferenc